Az ivóvíz, használatát követően csatorna vagy csatornabekötés híján a talajba, illetve a talajvízbe jut, elszennyezve azt. A súlyosabb gond azonban az, hogy a felszínközeli talajvizek, vagy közvetlenül a szennyvizek mélységi ivóvízbázisainkat is tönkre tehetik. Ezért szorgalmazzuk és támogatjuk, hogy ahol az ésszerű épüljön szennyvízelvezető- és tisztítórendszer. Ez azonban önmagában nem hoz eredményt, ha a vízfogyasztók egy része nem köt rá a meglévő szennyvízcsatornára. A környezet védelme csak akkor érvényesülhet, ha mindenki igénybe veszi a csatornaszolgáltatást, ha ez műszakilag lehetséges.

Ha már a szennyvíz a csatornába jutott, onnan a szennyvíztisztító telepre kerül, ahol előbb mechanikai, majd biológiai tisztítási folyamaton megy keresztül, végül fertőtlenítést követően valamelyik befogadóba, vagyis élővízfolyásba vezetjük. A biológiai, un. eleveniszapos eljárás lényege, hogy a tisztítóműtárgyakban nagy mennyiségben szaporítunk el szerves anyagokat lebontó baktériumokat, miközben oxigént viszünk be a rendszerbe. Háromféle végterméket kapunk: a légkörbe távozó széndioxidot és nitrogént, a befogadóba vezetett tisztított szennyvizet és a visszamaradó iszapot. A szennyvíziszap további elhelyezése, illetve felhasználása kulcskérdés, és a legnehezebben megoldható feladat, éppen a szigorú környezetvédelmi előírások miatt.

Mindezeket figyelembe véve kijelenthető, hogy bár a szennyvíz tisztítása összetett és költséges folyamat, de napjaink legnagyobb és legjelentősebb eredményeket hozó környezetvédelmi tevékenysége. Akkor, amikor fogyasztóink igénybe veszik csatornaszolgáltatásunkat, gondoljanak arra, hogy ezzel közös jövőnket is óvjuk.
A csatornahasználattal kapcsolatos előírásokat ide kattintva megtekintheti.